Film és mozi

Úgy tű­nik, Hol­ly­wood ki­fo­gyott az ere­de­ti öt­le­tek­ből, és szin­te csak a ré­gi klasszi­ku­sok új­ra­for­ga­tá­sá­val vagy a si­ke­res fil­mek vég­te­len foly­ta­tá­sá­val fog­lal­ko­zik. Mi áll­hat en­nek a je­len­ség­nek a hát­te­ré­ben, és tény­leg jobb volt ré­gen min­den?

Egy­re több film, kü­lö­nö­sen a szu­per­hős­fil­mek, tesz­nek egy vagy akár több ext­ra je­le­ne­tet a stáb­lis­ta vé­gé­re vagy köz­ben. Mi en­nek az ér­tel­me? Tény­leg ér­de­mes per­ce­ket vár­ni egy pár má­sod­per­ces je­le­ne­tért, vagy ez csak egy fe­les­le­ges mar­ke­ting­fo­gás?

A kö­zös­sé­gi mé­dia ko­rá­ban szin­te le­he­tet­len el­ke­rül­ni, hogy va­la­ki idő előtt el­árul­ja egy film vagy so­ro­zat fon­tos cse­lek­mény­for­du­la­ta­it. Mit te­het az em­ber, ha sze­ret­né meg­őriz­ni a meg­le­pe­tés él­mé­nyét egy vár­va várt pre­mi­er után?

Ma­gyar sze­rint a Fi­desz po­li­ti­ku­sai gúnyt űz­nek ab­ból, hogy ők tény­leg kör­be jár­ják az or­szá­got, pe­dig ha kör­be né­zünk, mond­ja Ma­gyar, min­den­hol baj van. A Ti­sza el­nö­ke is­mét Or­bánt vet­te elő, is­mét fel­em­le­get­ve azt, hogy az már csak „kor­do­nok és ...